Miért másképp van minden? Hisz minden úgy van, mint mindig
Ugyan az az ég - megint kék
Ugyan az az erdő, ugyan az a levegő és a víz
Csak ő nem tért vissza a harcból.

Már nem érhetek meg, hogy kinek volt igaza kettőnk között
Az álom és nyugalom nélküli vitáinkban
Csak most kezdett ő nekem hiányozni
Amikor ő nem tért vissza a harcból

Ő hallgatott ahol nem kellett, és nem úgy dalolt, ahogy kéne
Ő mindig másról beszélt
Ő nem hagyott engem aludni, ő hajnalban kelt fel
És tegnap nem tért vissza a harcból

 
 
 
 

Ma kitört, mintha a fogságból a tavasz
Véletlenül odakiáltottam neki:
„Barátom, hagy nekem cigit!” - Válaszul - csend volt
Tegnap ő nem tért vissza a harcból

A mi hallottaink nem hagyják bennünket cserben
A mi elesetteink - mint az őrszemek
Tükrözik az ég az erdőben, mint a vízben
És világos-kékben állnak a fák.

Nekünk elég volt a hely a lövészárokban
Számunka az idő is telt el egy formán
Minden most egyedül. Csak néha én úgy érzem
Hogy én nem tértem vissza a harcból