Regényt írni, meséket se vágyom,
Nem olvasok sci-fi műveket,
Narkósok közt döglök itt az ágyon,
S érzem, én is narkóssá leszek.

Háborús sebet gyógyít az ottan,
Biztonsági kúrát vesz amott...
Elég legyen, testvérek a drogban,
Felejtsétek el az anyagot!

Szörnyű döbbenet uralja lelkem,
Káosz dúl agyamban, rémszerű;
Ahol fekszem, itt a kórteremben
Pille1 járja, szipó és a tű.

Ez a lelkét narkózta halálra,
Az örök magányában rekedt;
Hagyjátok a morfint valahára,
Inkább apomorfint szedjetek!

Skizofrén a szomszédom a szélen -
Kit a nővér titokban szeret, -
Azt mondja: „Ha elfogyott a pénzem,
Szedek inkább Zimin-cseppeket.”

Narkó-foltos egyiknek a lelke,
Másiknak a szívét rágta szét;
Rólatok, fiúk, de jól lehetne
Írni - kár, hogy nem írok mesét.