A cetre rátekintesz: ismerős.
A delfin életét a tánc jelenti.
Az emberarc viszont (ha link, ha hős)
Oly egyszerű: a szem – s körötte resztli.

Van orr, meg fül, meg száj,
Haj, de néha háj,
Állkapocs – erőt sugall-e hossza?
És a homlokív!
Vall, s itélni hív:
Céloz ám e domb a bűnre, rosszra.

Unalmas ügy bogozni más baját:
Kilőve delfinünk, s a bálna porca.
Ne higgy, ha jönni látsz groteszk pofát –
Szemébe nézz, s kitűnhet az, hogy orca.

Kopott fejűre tincs
Kéne még, de nincs...
Mint bagoly, komótosan garázda,
És az arc helyén
Kétfülű edény …
Benne szürkeség s kevés barázda.

Ma visszanéztem én: bejött a múlt
A kaleidoszkóp tükörcsövébe –
Szem és tekintet annyi feltolult...
De újrakezdeném, ne lenne vége!

Orr akadt elég,
Hamvas és derék,
Jó nyakat, fület gyakorta láttam,
Volt remek bozont
S ép fog is. Viszont
Nyílt tekintetet sosem találtam.

Nem áll gyanú alatt a hű barát,
Se az, ki védtelen simul karomba –
A többi vonzerőt (no láss csodát!)
Beadhatom, be én, a múzeumba.

Hazudj csak őr, dumálj:
„Büszke kelta száj,
Álla csontja széles és erélyes...”
Ebben az fonák,
Mind viaszpofák,
Még az orrsövény is gyertya-fényes.

Egy inturisztos impozáns regős
A típusok tanát miránk ereszti –
Nem érti ő: az arc (ha link, ha hős)
Oly egyszerű: a szem – s körötte resztli.