Kémelhárítástól félve,
A világi léttől félre,
Mr. John Lancaster „Wightsam” (így hívták fedőnevén...)
Bőrkesztyűt viselve folyton,
Nehogy ujjnyomokat hagyjon,
A „Szovjetszkajában” szállt meg, nem lévén szovjet egyén.

John Lancaster egymagában,
Többnyire az éjszakában
Az orrával kattintgatott, abban infrakamera.
Majd normál nappali fényben
Előhívta feketében
Mindazt, amit úgy szeretünk, s mire büszke a haza.

Klub a Nagornaján... Mi lett?
Kép szerint: nyilvános klozet.
Kedvenc Főpiacunk telkén egy raktár, mocskos tanyáz...
A GUM-ból - mert kisfilm torzít! -
Így lett egy szerény viskó itt,
És már említni is kínos, mivé lett a MHAT-színház.

Ám kémkedni segéd nélkül
Bús lehet, unalmas végül.
Nos, a profi kifundálta: fiktív csekket állít ki,
És átadja Jepifánnak,
Kocsmában lelt polgártársnak,
Mellyel ledönti lábáról, s görbe útra téríti.

Jepifán, ki ravasz, mohó,
Egy kéjsóvár okoskodó,
Nőben, sörben a mértéket nem tartotta sohasem.
Így hát ez a züllött pára
Kincs lett John, a kém számára.
Bárkivel ez megtörténhet, ha piás, gerinctelen.

Első feladata ez lett:
„Négy-húszkor a fürdő mellett -
Lehet előbb, lehet később - lefékez egy bértaxi;
Be kell ülni, sofőrt gúzsba,
Mintha piti lopás volna;
Az esetről percek múlva hírt ad majd a BBC.

Másik. Frissen borotválva
Elmegy a Kiállításra,
Ott majd hozzálép egy férfi táskával, és suttogja:
„Nem akar cseresznyét?” Erre
Azt kell válaszolni: „Persze!”
Mire átad ő egy veknit, abban trotil - elhozza!

Ezért, részeges barátom,”
Szólt Mr. John, „garantálom,
Lesz pénz, háza Csikágóban, sok nő, luxusmasina...” -
Nem tudta a kém, a balga,
Megbízását kinek adta:
Csekista volt, elhárítós, őrnagy, jó családapa.

Eddig volt hát John Lancaster
Egy remek kém, trükkös mester,
Ám kegyetlen elszámolta „Wightsam” uraság magát!
Megbukott, kopaszra nyírták,
Jó sok évre bekasztlizták,
S szállodájában egy békés görög kapta a szobát.