Minden ránk kiróttnak vége már,
Lágerünk - bezáratott.
Bedeszkázott kapuján ez áll:
„Mind a frontra távozott”.

Bűneink bocsánatára kész
Népünk joggal várja el:
Szép Hazánkat, hogyha sújtja vész,
Rajta mind, a frontra fel!

Ott, ha éltünk óvja majd Urunk,
Egy év hármat is megér.
Őreinkkel szintben most vagyunk,
Frontra kell most mind a vér.

Birjozkin, a láger főnöke,
Mily ravasz volt, gőgös bent!
Bár a lelkét ő deszkázta be,
Frontra mégis csak kiment.

Jobb lett volna hátraküldeni
Csak e lágerben merőt;
Hadbíróság szánt golyót neki,
Díjazván az ön-lövőt.

Minket, kiknek éppen úgy kijárt,
Később tűntettek ki ott:
Túlélő, kapott pár egy medált,
És keresztet sok halott...

Kapudon meg, régi lágerünk,
Olvassák csak más rabok
Üveg alatt emlékezetünk:
„Mind a frontra távozott”.