Habár Pekingből rossz időt jeleznek,
Tambovban itt most jó rágyújtani.
Egy gyárból írunk levelet Önöknek,
Kalandor eszmék kedvelői - mi!

Az egyezményt nem írták alá, ezzel
Szenvedni szántak Önök népeket,
És azt üzenték, szemben a tényekkel,
De Gaulle tábornok már a kedvesebb.

Ahány nap, nékünk mind kedves és drága,
De szólni, ha a múltról még szabad:
A puskapor - az Önök találmánya,
És Önök húzták fel a Nagy Falat!

Megértjük: Önök nem kevesen vannak,
De több százmillió halott zavar,
És Mao elvtárs, tudjuk, híve annak,
Hogy élni jó, és ő is azt akar!

Mikor a rizshez csak vizet ihattak,
A segítségünk nemzetközi volt.
Mikor Önök a kenyerünkből faltak,
Tán nem szólták meg a megalkuvót!

Önök meg félnek: Bonn revansra készül,
Washington rémít, hogy majd elhúz itt...
De még az ENSZ-ben Hruscsov mondta végül,
Mi megmutatjuk nékik a tutit!

Önöknek nem kell bomba, lőszer, ágyúk,
Sem háború tüzét éleszteni.
Ha kell, csapást mi rögtön mérünk rájuk,
A nukleáris válasz megteszi!

Ha dzúd - akkor se unatkozzon senki,
Önöknek dolguk lesz még rengeteg:
Vadászni légyre, szülést megfékezni,
S halálra szánni minden verebet!

Ne firtassák hát, hogy s miképpen élünk,
Tudjuk magunk: mit - merre, s hogy tovább...
Ezt KB-nk írta nyílt levélben nékünk,
S mi jóváhagyjuk irányvonalát!