Csuda fess legény voltam, míg éltem,
Ki a szótól, golyótól nem retteg,
S kinek szűk volt a szokvány-keret,
De hogy meghaltam, azóta, kérem,
Engem sántává, görbévé tettek,
Leszögezve achilleszemet.

Le nem rázhatom húsom, mely gránit,
És nem hagyja a betontalapzat
Odarögzített achilleszem;
Közben mellkasom acélbordáit
Cementréteg szorítja, jó vastag,
Míg a görcs futkos gerincemen.

Azzal tüntettem: széles a vállam,
Mérjetek csak!
Azt nem sejtettem, hogy holtra váltan
Összenyomnak.

Fogadásból a szokvány-keretbe
Lettem verve,
Görbeségemből így egyenesbe
Jöttem persze.

Mikor fogtam és feldobtam talpam,
Rólam levette halotti maszkom
Sietősen a családi klán.
Neki ki súgott, nincsen fogalmam,
De az ázsiai pofacsontom
Lekaparták a gipszről simán.

Nekem ilyesmi alva sem rémlett.
Minden halottnál holtabbra válni,
Hittem, semmi itt nem kényszerít.
Ámde maszkom, hogy kopottan fénylett,
Kezdte unalom, síri átjárni
Mosolyom foga-sincs közeit.

Vadak szájába nem dugtam ujjam,
Míg csak éltem,
Szokvány-mércével jövők majd, tudtam,
Állnak tétlen.

Maszk levételekor, már fürösztve,
Mégis mértek:
Collstokjával a koporsós jött be,
S mért meg végleg...

Majdnem letelt a gyászév is értem,
Mikor megtértemért koszorúzva
Öntött és stabil kőszobromat
Egy nagy csődület élén, a téren
Dallal avatták, lejátszva újra
Ami tőlem magnókon maradt.

Ekkor felrobbant a csend felettem,
Minden irányból hangözön áradt,
És a tetőkről vert fény-nyaláb.
Hangom elcsuklott, kétségbe estem,
Viszont hála az új technikának,
Finom fejhanggá formálta át.

Mereven, lepedőbe tekerve -
Ránk mind passzol! -
Mint egy kasztrált a süket fülekbe
Bőgtem akkor.

Leplem letépték, nincs semmi rajtam,
Bárki mérhet!
Nektek halottként így kellek majdan
Példaképnek?!

Ha egy parancsnok lép - döng alatta...
Mi is lenne, ha mennék dübögve
Kövek lapjain végig, mint ő?
Szertehátrált a nép borzadozva,
Mikor lábamat téptem ki nyögve,
S rólam patakban hullott a kő.

Aztán megdőltem, pőrén és torzan,
De még zuhanva s bőrömből bújva
Horgas acélként felnyúlt kezem.
Mikor végre a földre lerogytam,
Hangosbeszélők roncsából újra
Hangom hörgött, hogy: „Még - létezem!”