Megszűnt a reszketés, kezem,
A csúcs ma vár!
A mélybe hullt a félelem,
Örökre már.

Leállni, várni nincs okom,
Ez hegymenet...
Megmászni Földön nincs orom,
Mit nem lehet!

A még nem járt utak között
Egy út enyém,
Be nem vett szirtfokok fölött
Lesz úr az Én!

Annak nevét, ki itt kidűl,
Hó rejti lám,
S a meg nem tett utak közül
Egy vár reám!

A kékes jég lejtőt borít,
Vakít, ragyog,
Nyomok titkát megőrzik itt
A gránitok...

A régi vágyam, várható,
Most teljesül,
Szentül hiszem, a hó, a szó
Tiszták felül!

Ha sok-sok év el is telik,
Nem feledem,
Hogy győzni tudtam akkor itt
A kételyen.

Aznap a víz így suttogott:
„Sikert neked!”
Aznap... Melyik nap volt az ott?
Ja, persze - kedd!