Nem vásárolnak semmilyen kaját,
Kényszerből spórol mindenki a pénzzel,
Kolera dönti emberek sorát,
De összezárnak újra teljességgel.

Már zárt Baku, az Aeroflot „ég”,
És verik szét a dinnyét Asztrahánban,
De nem hagyja el munkás a helyét,
Az egészség meg javul általában.

Egy egész ország visel károkat,
De él a hit, s a remény abból támad,
Megüzenték a bosszuló hadat
A szerencsétlen, szegény kolerának.

E nép a munka frontjára kiállt,
Hogy megküzdjön az újra feltűnt kórral,
„No pasaran!” A járvány nem tör át,
S veszít a „gyilkos” itt minden bizonnyal!

 
 
 
 

A treff dámából jósoltam minap,
Tréfából én őt kolerának hívtam,
De a kolera blöff csak, kártyalap,
Mely kimérának tűnik nekem nyíltan.

Hogy okosabb lettem most, nem fura:
Én Gulliver vagyok, Swift óriása,
Tudom, nem pestis ez a kolera,
És mindenkinek megvan a sajátja!

Tudom: e kórnak nemsokára - annyi!
Hát lőjetek rá ezer lövedéket!
Hajrá!.. Hiszen a kolerát elkapni
Hajlamosak csak kolerikus népek.