Mivel, mily elgondolásból
Védesz visszavonulást?
Mért hátráltunk a határtól,
S nem kezdtünk el támadást?

Bölcs húzás a német ellen,
Manőver, mely sanszot ad?
Jobb lett volna negyvenegyben
Nem vívni Moszkva alatt...

Már nem ég seb gyakran, fájón.
Negyedszázad - nagy idő.
Mégis kiver homlok-tájon
Az emlék, mint harci hő...

Moszkvaiak írták: Moszkva
Bevehetetlen marad.
Megértettük végül: vissza
Már egy centit sem szabad.

Túl gyors volt tőlünk posta,
Órák alatt választ vitt;
Rossz hírekkel jobb lett volna,
Ha vánszorog évekig.

Harcra vártunk, ahogy nőkre,
Hó bújtatott, föld, rögös;
Nem vadásztunk bűnösökre,
Egy ellen volt - mely közös.

Mint helyét ki nem találja,
S szuronyt tűzne végre már,
Szibéria élgárdája
Breszttől egyre csak hátrál.

A gárdista - kemény legény,
Isten óvja, ördög őt!
Mégis hóban maradt szegény
Moszkva falai előtt...

A támadás napját, percét
Vártuk annyi éjen át,
Hogy majd könyvek emlegessék:
“Példátlan e bátorság...”

Példátlan volt bosszúvágyunk,
És a hitünk óriás,
Veszteségünk és a gyászunk
Elfeledni - árulás.

Sokaknak csak levél jutott:
“Férje, fia - elesett...”
S a vagon, ha be is futott,
Nem voltak lábak, kezek.

Hősök voltak... a szívekben
Emlékük örök marad...
Mégis, vívni negyvenegyben
Kár volt ott Moszkva alatt.

...Segítsetek elszakadni
A nejemtől messzire!
Adja ég istenben hinni,
Ha háború istene.