Tán tengerész volt, egy elhivatott,
De költő is - Sota Rusztaveli...
Az indulási rend utasított:
Legénységnek hajón kell lenni.

Tanács volt a gyárnak (ki adta, bölcs ő!):
Költői flottát építsetek!
Így Rusztaveli most nem csak egy költő,
Egy óriási hajó-remek!

Elringatná a névadóját éppen,
Már három „foknál” elnémulna ő;
Most a felső fedélzetről nézem:
Fekete test, fehér dekk, tündöklő.

A sokféle költőt nehéz összevetni,
Nem egyszerre hajóztak el, nem,
De Sevcsenko, Puskin, Franko, Rusztaveli
Mind ikrek a világtengeren.

Messzi országokról álmodoztak,
Nem érték meg!.. Ó, milyen kár!
A Sevcsenko most Adriát fodroztat,
A Franko célja pedig Montreál.