Párizs város legközepén nyugszom,
S mindegy ki, Iván vagy Salamon...
Nyugszom, és csak egyre azt lazítom,
Mi eszemre ragadt vastagon.

Nem számítok ennek, sem amannak,
De hogy kinek - gőzöm sincs nekem.
Aki szólít, válaszolok annak:
Mordulok rá, s megint követem.

Száraz legyen legalább a kapca,
Ha már a bakancsom feldobom,
S szolgálatkész tahiti lány tartsa
Orrom alá kedvenc kókuszom.

Nem számítok ennek, sem amannak,
De hogy kinek - gőzöm sincs nekem.
Aki szólít, válaszolok annak:
Mordulok rá, s megint követem.